KÖZPONTBAN AZ EGÉSZSÉG

Sikertörténetek

Történet 1

Volt egyszer egy sérvem….

Egyre többen keresnek fel derékfájás, sérv, degeneratív csigolyák, láb zsibbadás miatt. Egytől egyig elkeseredve, lemondóan érkeznek az első találkozóra. Mondanám, hogy könnyű, de nem az. A tudat nyugtasson, hogy ha egyszer kialakult, nem leszel örökké sérves, ha te is úgy akarod. Legyen pozitív példa előttetek a fiatalember

Egyszer volt hol nem volt, 2021. júniusában sok év után ismét összesodort minket az élet a sérv kapcsán. Nagyon nulláról kezdtük. Erős, élettel teli, jó fizikumú, sportos és nyughatatlan volt, mint mindig. De a fájdalom korlátozta a szabad mozgásában. Felsorolta hány helyen volt, hova jár, mi mindent csinál.

Belecsaptunk a lecsóba. Heti 1 közös munka, minden napos otthoni, szorgalmas gyakorlás. Első célunk, hogy fájdalommentesen, adott autóutat fél órás megállások nélkül tudja abszolválni. Szabadabban mozgott, az erős fájdalom megszűnt, majd fél év kemény munka után stabil állapotot értünk el. Ezt követően folytattuk a mobilizálást és az erősítést. 2023-ban már visszatért kedvenc sportjaihoz, de folyamatosan konzultáltunk. Mellette megmaradt a heti 1 alkalmunk konzultációra, erősítésre, ha kell manuál terápiára.

A fájdalom múlásával kiszállhatott volna. Hiszen a legtöbben úgy érzik ekkor már sínen vannak. Nem akart „visszaesni” és újra „sérves” lenni. Ő is és én is tudjuk, ha egyszer kialakul egy „defektünk” az örök szerelem lesz. Mindig foglalkoznunk kell vele.

Történet 2

 Hogy miért javaslom és hívom be fascia lazításra a mozgásszervi panasszal küzdő vendégeimet a torna mellett?! Mert van, ahol önmagában csak a torna nem segít. A kettőt kombinálom ahhoz, hogy javulást érjünk el.

Történet 3

A testnek a mozgás az elmének pedig a nyugalom válik a hasznára.” – Sakyong Mipham

Vannak olyan speciális esetek, amikor a mozgást kombinálni kell más módszerekkel, hogy javulást hozzon. Mi sem bizonyítja ezt jobban, mint egyik nagyon kedves Vendégem esete, akit aggódó családja szeretettől vezérelve hozott el hozzám nagyjából 1,5 éve. Próbáljuk meg, gondoltam. Tornáztunk, javult a tartása, de úgy éreztem orvosi segítségre is szükségünk lesz. A neurológus sajnos alátámasztotta az elgondolásom. Kapott gyógyszert, és mi tornáztunk tovább. 1 éves kontrollon dicséretet kapott Vendégem, hogy a gyógyszeren nem kell emelni, állapota stagnál. Fél év múlva újra kontroll és hatalmas dicséret, mert az állapota sokat javult. A neurológus megkérdezte mit csinál, hogy ilyen sokat javult?!…”Bármit csinál, folytassa tovább”…

Történet 4

Szétnyílt hasizom

Szülés utáni rehabilitációs tornára jár a Barbelo Mozgásközpontba nagyon kedves Vendégem, aki arról számolt be a legutóbbi találkozáskor, hogy 3 hónap közös munka után javulni érzi a hasát.

Találkozásunk első alkalmával a szétnyílás 2.5 ujjnyi volt (tudom, hogy már friss szakmai körökben nem ez a mérvadó, mégis valahogy mérni kell…). Azóta eltelt 3 hónap, a „terhes pocak” lényegesen lejjebb ment, a has körtérfogata kisebb lett, a szétnyílás mértéke 2 ujjnyira csökkent, az egyenes hasizmok tónusosabbá váltak és előkerült a felső 2 kocka .

Ez az esztétikai rész, a funkcionális pedig: kitolódott a fáradási idő (több dolgot tud csinálni napközben és később tünetel), elkezdett funkcionálni a hasizom, ami a tartásban sokat segít, érzi, hogy „jobban egyben van” a törzse és egy meglévő sérv is csak erőteljesebb terheléskor okoz problémát.

Köszönöm a visszajelzést, és a belefektetett munkádat, mert csak így tudunk közösen előre haladni, javulni dolgozunk tovább, hogy mégjobb legyen az eredmény

Történet 5

Sok túrán vettünk részt az elmúlt években. Boka- és térdszalag szakadás, achilles-ín szakadás, autóbaleset utáni rehabilitáció, térdműtétre felkészülés, térdműtét utáni rehab, csípőprotézis műtét utáni tornák, szétnyílt hasizom, befagyott váll, parkinson kór, gerincsérv, piriformis szindróma, ficamok, nyaki problémák….és valóban azok érnek célba, akik maguk viszik a túrazsákot

„…a beteg és a rehabilitációs szakember kapcsolata hasonlít a turista és a hegyi vezető kapcsolatához. A vezető megismeri a turistát, kikérdezi előző útjáról, felméri erőnlétét, ennek alapján együtt tűzik ki az úticélt. Miután megállapodtak, elmondja a várható időjárási helyzetet, tanácsokat ad az öltözékre és a felszerelésre, kijelöli az indulási időpontot, annak érdekében, hogy biztonsággal célhoz- és visszaérjenek. Miután elindultak, a legbiztonságosabb úton vezeti, ha kell biztosítja kötéllel is a turistát. Két dolgot sohasem tesz. Nem ő húzza fel a kötéllel a hegyre, sőt, a hátizsákját sem veszi át. A turista maga fog megizzadni, végigmenni csomagjával együtt az olykor nehéz úton. A csúcson együtt örülhetnek a sikernek.”

Történet 6

Érkezett hozzám egy fiatal, akit sajnálatos módon gyalogosan elütött az autó. A balesetet követően bal vállát műtötték, mert eltörött, bal bokája sérült. Több hétig kórházi ápolásra szorult, azt követően gyógytornára járt. Az utolsó orvosi konzultációt követően azt mondták neki, hogy nem fogja tudni magasabbra emelni a kezét, ezt kell elfogadnia. Ő nem akart ebbe beletörődni, ezért felkeresett, hogy tegyünk egy próbát, hátha mégis mozdul az a váll

Heti 2 közös munka és otthoni gyakorlás eredményét látjátok a képen. Az alsó kép az anamnézis felvételkor készült, a felső kép pedig a 3. találkozó alkalmával. A képet ugyanabból a szögből fotóztam, csak az egyiken kezelő ágyon feküdt, a másiknál a földön.

Nagyon nagyon büszke vagyok Rá, hogy kitartóan végzi a gyakorlatokat és nem csak az órán, hanem otthon is, pedig nem olyan egyszerű. És higgyétek el, másként nem lehet.

Sok dolgot lehet tanulni az esetéből. Kitartás és befektetett munka nélkül nincs eredmény! Keményen meg kell dolgoznia azért, amit kitűzött maga elé. És bár tudja, hogy az út hosszú és rögös, csinálja, mert előtte a cél és bízik abban, hogy ez jobb is lehet.

A magam nevében pedig azt mondhatom, így érdemes dolgozni, mikor látod a másikon, hogy ugyanannyira akarja, mint te, mert csak akkor van eredmény.

Történet 7

Drága Timikém mikor megérkezett hozzám az első alkalommal, zsibbadt a lába. Megijedt, hogy a műtét ellenére kiújult a sérve. Szerencsére szó sem volt erről. Piriformis szindróma…elkezdtük a rehabilitációs tornát, aztán azon kaptuk magunkat, hogy egyre több eszközzel zsonglőrködik. Eltervezte, hogy mivel a zsibbadás elmúlt, szeretne fogyni. Megbeszéltük, hogy ehhez a torna már kevés lesz, muszáj étkezésben valamit változtatni. A hang elszállt, a kilók hosszú ideig maradtak (bár szerintem így is nagyon csinos volt).

Mantráztam neki is azt, mint sok más vendégemnek, hogy nincs ebben semmi csoda. Ha nem vagy érzékeny az összetevőkre, mindent ehetsz. A mérték a fontos, meg a cukor, sütik, csokikák visszaszorítása. Mint sokaknál, első volt a csendes tagadás, majd valami átkattant. A kilók elindultak lefele. Akarat és kitartás volt minden egyes órában és odafigyelés az étkezésben. Ahogy Ő is mondta: „nincs ebben semmi csoda, mindent eszem, még csokit is, de odafigyelek mennyit”

Hát így történt, hogy büszke lehetek rá. Hogy az évek óta nem hordott farmerét megint parkoló pályára kellett tennie, mert lötyög rajta.

Köszönöm, hogy végigcsináltad! Mert az én munkám önmagában kevés. Ehhez nagyon kellettél Te is, hogy beleadj mindent az órai munkába, és jobban odafigyelj a konyhában.

Tényleg nincs ebben csoda. Mégis nagyon kevesen jutnak el a célig. Mert fejben először magyarázatokat keresnek, hogy „De én nem is”…aztán mégis. Különben lenne eredmény

Sikertörténetek a Barbelo Mozgásközpontban Győrben